1.Reggeli dal
Reggel, csíp a reggel
az a pajkos, friss levegővel
ébredező fák és borostyán indák
borzolják föl szendergő bőröm
csak egy-két nesz,
a gang lomhán tesz-vesz
halkan morajlik a város a kapun túl
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet ma még lehet belőlem
Kertész leszek, fát nevelek
vagy vadakat terelő juhász leszek
Itt van az egész nap előttem,
Bármi lehet még
Itt van van az egész nap előttem
Bárki, bárki lehetek még
A házi, locsolós néni
szeretgeti a virágokat
Más meg szívja a napsugarat
A kávé illata hömpölyög
A müzlis tányér a kanállal ütközött
Fordul a zár
Piacra megy a fonott kosár
Benn, a fejemben meg egy új dal születik már
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet ma még belőlem
Kertész leszek, rügyet hajtok
Holnap tán virágot hozok
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet még
Itt van az egész nap előttem
Bárki, bárki lehetek még
/ Szeder-Szabó Krisztina – Lukácsházi Luca /
2. Lazsa dal
Mit szólnál, ha
ma reggel, nem kelnék fel
A 7.20-as
metrót
így nem érném
el
Elmaradna a
Princessben
A kakaós csigám
és a papír kávé
Nem lötyögne
rám
Nem akarok ma
8kor becsekkolni
A department
manager-rel összefutni
Ó jaaaaj, óóó
jaaaaj!
Nem akarom a
gépem bekapcsolni
az okos telóm
egész nap tapogatni
Óóó jaaaj, óóó
jaaaj!
Mit szólnál, ha
ma egyszer
Csak úgy otthon
lazsálnék
A Homeland-et
nézném
És popcornt
zabálnék
A szekrényben
hagynám
A biznisz
lukingot
A hónaljamig
felhúznám
A tréning
nadrágot
Nem akarok a
naptárba belenézni
a bildingben
tímemmel mítingelni
Óóó jaaaj, ó
jaaaaj!
Nem akarok
egész nap rohangálni
Az agyam
adatokkal telenyomni, ó jaaaj
Mit szólnál, ha
ma végre
Kicsit
kikapcsolódnék
Meleg vizes
kádban kacsát úsztatnék
Majd elővenném
az illegális szuper légpuskám
Galambokra
lődöznék, úgy bizony babám!
Szükségem van
végre egy kis időre
Hogy a macimat
öleljem a szőnyegen fetrengve
Elég volt a
pörgésből, az idegtépésből
A rendszerem
lefagy a mindentevéstől
/ Szeder-Szabó Krisztina – Lukácsházi Luca/
3. Őszi dal
Még szép, de majd elmúlik halkan
Mint a szél, mit őszi dallam űz
Szép, de holnap tán csak ízét érzem én
A széllel gyorsan foszló páragőz
Már várom, hogy lassan elszálljon rólam
A nyárba, távolba költöző madár
Várom, s mint a fa mi télbe nyújtózik
Sárguló levelim én is elhullatnám
Majd bánom, de most még szépnek látom
A tájban bújó néma változást
Látom, hogy az, mi most még ébren él
Majd a földben alva vészel át.
Most jó, de megnyúlnak az árnyak
Elpihen a bágyadt napsugár
Félek, többé nem lesz kék az ég
Csak elmosódó, szürke szemhatár
De most jó, s szűnjön a holnap réme
Jöjjön hát a pogány őszi bál!
Folyjon csak a vörösbornak vére
S induljon az ősi karnevál!
/ Lukácsházi Luca /
4. Tengeróceán
Hív a tenger szüntelen
Álmomból kelt fel dallama
Életemnek végtelen
Kérdést szegez moraja:
Hol lehetek önmagam?
Honnan jövök, merre tartok?
Milyen titkot súgok halkan
Mikor magamra maradok?
Elnémít e randevú
Meghat, s ijeszt hatalma
Az óceán oly átható
Újjá válok általa
Elringató lüktetés
Állandó és megkapó
Örvénylő mélyzöld szemén
Pillantásom elhaló
A parton ülve figyelem
Magam s a tenger határát
Lassan egybe olvad velem
Tengeróceánná válok át
Elnémít e randevú
Meghat, s ijeszt hatalma
Az óceán oly átható
Újjá válok általa
/ Lukácsházi Luca /
6. Szél
Ó szél, ó szél,
ó szél,
Súgd meg, hova
mész, hova mész, hova mész
Ó szél, ó szél,
ó szél
Kérlek engem is
vigyél, vigyél, vigyél
S látunk majd:
pipázó hernyót
és csillogó
hegycsúcsot
turkáló malacot
égig érő
paszulyt
hatalmas rét,
a felhők
tetején
lábunkat
lógatjuk,
gőzéből
labdázunk
hőlégballont
fújunk
madártól begyűjtünk
minden zenét
ezer mesét
Ó szél, ó szél,
ó szél,
Súgd meg, hova
mész, hova mész, hova mész
Ó szél, ó szél,
ó szél
Kérlek engem is
vigyél, vigyél, vigyél
Kis patak,
virágok,
sárkányok,
királyok
konfetti és
szalag,
tornácon
gyurgyalag
trombitaszó
csillagtakaró
tornyos vár,
lila köd
gyémánthátú
teknőc
repülő víziló
kis kunyhó,
száz ajtó,
fatetőn ház
forgó kacsaláb
Ó szél, ó szél,
ó szél
Kérlek engem is
vigyél, vigyél, vigyél
Utazzunk száz paripán, ó a hegyek tüzén
Hullámot
hevesen háborgató
Fátyolos
fuvallat, fellegfújó
Szisszenve
száguldó szabadúszó
Sebesen süvöltő
elsuhanó
Vigyél új
világba, vigyél ezeregy éjszakába
/Szeder-Szabó
Krisztina/
7. Figura Etymologica
Merem, és nem méregetem
Belemerek, belemegyek mértéktelen
Megteszem, nem merengek
Nem miértezek
Kreálok, reáállok, készítek
Tákolok kreatúrát, kétkezi kultúrát
Keretet keresek, kertet teremtek
Nem kertelek
Nyakig benne a lecsóba'
Fenékig tejfel, s a veleje
Hab a tetején
Mind az enyém
Meglépem, és végre lélegzem
Életem építem, létezem
Mert megélem, meg élvezem
Megelevenedem
Természetben termékenyen
Termetem tesztelem
Teremtek tereket
Tervezem, s terelgetem az életem
Ez lételemem
/Szeder-Szabó Krisztina/
